A countryzene egy olyan műfaj, amely az Egyesült Államok déli részén alakult ki az 1920-as években. Az amerikai folk, blues és gospel zenéből származik.
Az európai telepesek és az afrikai rabszolgák magukkal hozták a maguk népzenéjét és hangszereit, amikor a mai Egyesült Államok déli részébe érkeztek, már az 1600-as években, amikor az európai települések már léteztek ott. A 18. században az Appalache-hegységben kialakult egy sajátos zenei stílus, amelyet méltán neveznek "appalache-i zenének". Ahogy az európai települések nyugati terjeszkedése folytatódott, e hegyi emberek leszármazottai elérték a mai Louisiana államot és a Mississippi folyót. Ott a sajátos zenei stílus tovább fejlődött, és közelebb került ahhoz, amit ma countryzeneként ismerünk.
A countryzene az egyik első műfaj, amely elérte az amerikai tömeg piacot. Amint a hangfelvételi technológia lehetővé tette, az 1920-as években az amerikaiak már vásároltak lemezeket ebből a műfajból. A countryzenének valójában hivatalos születési helye és születési éve van, amelyet az amerikai kongresszus is elismert. A hely a Tennessee állambeli Bristol, ahol 1927-ben az úgynevezett "Bristol Recording sessions" zajlott. Az említett év július 25. és augusztus 5. között a Victor Talking Machine Company 76 country-dalt vett fel 19 különböző előadótól, köztük a country zene két legkorábbi sztárjától, Jimmie Rodgers-től és a Carter Family-től.
MUSICALITY
A country zenében nagy szerepet játszanak a vonós hangszerek, leginkább az akusztikus gitár, a hegedű és a bendzsó. A hangszeres hangszer hangsúlyosan szerepel, de nem olyan hangsúlyosan, mint az ének.
A férfi ének általában bariton, mélyebb, mint a popzenében, ahol a legtöbbjük tenor. A női hangok általában mezzoszopránok, akárcsak a popzenében. A duettek és a csoportos éneklés jellemző a műfajra, bár az utóbbi időben egyre népszerűbbek a szólóénekesek. Az énekesek szívesen énekelnek úgynevezett "twang"-gal, ami egy olyan technika, amikor nagyon magas rezonanciával énekelnek, ami magas, orrhangú, hangos énekhangot kölcsönöz a művésznek.
A country zene általában lassabb, mint más népszerű műfajok, például a pop vagy a rock. A country dalok átlagos percenkénti üteme 80 és 90 között van. Ami a szerkezetüket illeti, általában 2 versszakból, 3 refrénből és egy rövid hídból állnak. Ami a tipikus akkordokat illeti, általában a klasszikus európai tonalitást követik, és dúr pentaton skálákat használnak, leggyakrabban C, F és G-dúrt.
TÉMÁK
Mint minden műfajban, a country zenében is gyakori téma a szerelem és a párkapcsolat. De ugyanígy az alkohol szeretete, a vidéki déli élet nehézségei, a munka és a család is. Az outlaw country egy népszerű alműfaj volt az 1970-es és 80-as években, amelyben magányos bűnözők énekeltek nehéz életükről. A country dalszövegek jellemzően inkább a történetmesélésre összpontosítanak, nem pedig az érzések közvetítésére vagy az okos rímek bemutatására.
HÍRES MŰVÉSZEK
Garth Brooks korunk egyik leghíresebb countryzenei előadója. Rekordot jelentő hétszer nyerte el a countryzene leghíresebb címét, a Szövetség Év Entertainere díját. Eddigi legnagyobb slágerei a "The Thunder Rolls" (1990), a "Friends in Low Places" (szintén 1990) és a "To Make You Feel My Love" (1998). Emellett több tízmillió példányt adtak el dalaiból és albumaiból.
Carrie Underwood a fiatalabb generációból való, legismertebb dalai a "Before He Cheats" (2005), és a "Just a Dream" (2007). Kenny Rogers viszont az 1970-es és 1980-as években élte karrierje csúcsát, olyan slágerekkel, mint a "The Gambler" (1978), vagy a Dolly Partonnal duettezett "Islands in the Stream" (1983). Azonban még mindig jelen van, és meglehetősen népszerű.
Más kortárs amerikai countryzenei sztárok közé tartozik Chris Stapleton, Luke Combs és Kenny Chesney. Taylor Swift countryénekesként kezdte, de áttért a popra, ami tovább növelte a sikerét. Ausztrália az egyetlen másik nemzet, ahol ez a műfaj valamilyen szintű népszerűségnek örvend. Keith Urban eredetileg Down Underből származik, azonban ő is az Egyesült Államokban dolgozva készítette el legkelendőbb lemezeit.