Peking (kínaiul: 北京), Kína kulturális szíve, sokszínű és gazdag zenei színtérrel büszkélkedhet, amely a kínai dallamokat kortárs műfajokkal vegyíti. A hagyományos kínai zene, amelyet olyan hangszerek jellemeznek, mint a guzheng (古筝) és a pipa (琵琶), olyan helyszíneken szólal meg, mint a Nemzeti Előadóművészeti Központ (国家大剧院), bemutatva az ország ősi zenei örökségét. A hagyományos zene mellett Pekingben koncertek és fesztiválok is zajlanak, amelyeken különböző műfajok szerepelnek, a zenekaroktól a modern rock- és EDM-előadásokig. A város élőzenei helyszínei, például a Yugong Yishan (驭哥驿站) és a Mao Livehouse (毛里求斯现场) a zene rajongóit szolgálják ki, platformot biztosítva a helyi és nemzetközi művészeknek. A pekingi zenei fesztiválok, mint például a MIDI Music Festival (迷笛音乐节), a város sokszínű zenei tájképét ünneplik, és arra hívják a közönséget, hogy megtapasztalja a hagyomány és az innováció ötvözetét.
Peking számos befolyásos zenésznek és együttesnek adott otthont, akik alapvetően alakították a város zenei életét. Az egyik ilyen ikonikus alak Cui Jian (崔健), akit gyakran a "kínai rock atyjaként " emlegetnek. Cui Jian a rockzene és a hagyományos kínai hangzások merész ötvözése, valamint a megrendítő szövegek kihívást jelentettek a társadalmi normák ellen, és zenei forradalmat indítottak el az 1980-as években. Híres dala, a "Nothing to My Name (一无所有) " a változást és önkifejezést kereső generáció himnuszává vált, kitörölhetetlen nyomot hagyva Peking zenei örökségén.
A kortárs zenei palettán az olyan együttesek, mint a Hanggai (杭盖) zökkenőmentesen vegyítették a hagyományos mongol zenét a modern elemekkel, és nemcsak Pekingben, hanem világszerte lenyűgözték a közönséget. Innovatív megközelítésük újjáélesztette a hagyományos dallamokat, és ezzel a fiatalabb közönség számára is relevánssá tette őket, miközben megőrizte a kulturális örökséget. Emellett a Hedgehog (刺猬) nevű indie rockzenekar meghatározó szerepet játszott a pekingi alternatív zenei színtér alakításában. Fertőző energiájuk és fülbemászó dallamaik visszhangra találtak a helyi közönség körében, zenészek új hullámát inspirálták, és jelentősen hozzájárultak a város sokszínű zenei kavalkádjához.
Peking kultúrája történelmi kincsekből, művészeti csodákból és modern vívmányokból szőtt faliszőnyeg. A város UNESCO világörökségi helyszínei, köztük a Tiltott Város (故宫) és a Kínai Nagy Fal (长城), császári múltját és építészeti nagyságát tükrözik. Peking művészeti színtere olyan városrészekben virágzik, mint a 798 Art Zone (798 艺术区), a kortárs művészeti galériák és műtermek központja, ahol a kínai művészek kreativitását mutatják be. A város kulináris öröksége, a pekingi kacsa (北京烤鸭) és a dim sum (点心) az ételek szerelmeseinek öröme, míg nyüzsgő éjszakai piacai, mint például a Wangfujing Snack Street (王府井小吃街), gasztronómiai kalandot kínálnak. Peking fesztiváljai, mint például a Tavaszi Fesztivál (春节) és az Őszközép Fesztivál (中秋节), a kínai hagyományokat foglalják magukba, és évszázadok óta tartó kulturális ünnepségekre invitálják a helyieket és a látogatókat.
Peking történelme több mint három évezredre nyúlik vissza, így a világ egyik legrégebbi, gazdag kulturális örökséggel rendelkező városa. Több kínai dinasztia, köztük a Ming és a Csing dinasztia fővárosaként Peking a politikai, gazdasági és kulturális befolyás központjává vált. A város történelmi jelentőségét olyan építészeti csodák emelik ki, mint az Ég temploma (天坛) és a Nyári Palota (颐和园). A 20. században Peking kulcsszerepet játszott a Kínai Népköztársaság megalapításában Mao Ce-tung elnök vezetésével.