Azajzene a kortárs zene része, a 20. század végén alakult ki kísérleti és avantgárd mozgalomként, és továbbra is a hangzás és a művészi kifejezés határait feszegeti. 1913-ban Luigi Russolo futurista művész "L'Arte dei Rumori " címmel kiáltványt írt, ami lefordítva "A zajok művészete ". Ebben a kiáltványban Russolo azt az elképzelést fogalmazta meg, hogy az ipari forradalom lehetővé tette az emberek számára, hogy bonyolultabb és összetettebb hangokat értékeljenek.
MUSICALITY
A zajzenére jellemző a bomlasztó és kaotikus jelleg. A műfaj elutasítja a hagyományos dalszerkezeteket és dallammintákat, ehelyett intenzív és kiszámíthatatlan hangzásvilág létrehozására összpontosít.
A zajzene művészei hangszerek és nem zenei tárgyak széles skáláját használják, például gitárokat, szintetizátorokat, talált tárgyakat, sőt számítógép által generált zajokat is, hogy disszonáns és durva hangok kakofóniáját hozzák létre.
TÉMÁK
A zajzene gyakran az agresszió, az intenzitás és a katarzis témáit járja körül. A műfaj disszonáns és kíméletlen jellege kellemetlen érzéseket, feszültséget vagy akár dühöt is kiválthat. A zajzene művészei ezeket a hangzáselemeket arra használják, hogy megkérdőjelezzék a hallgató hangzásérzékelését, és érzelmi és zsigeri reakciókat váltsanak ki.
A szélsőséges hangzásvilág felfedezésén túl a zajzene társadalmi vagy politikai kérdéseket is érinthet. Egyes művészek a zajt a tiltakozás egy formájaként használják, a hatalmi struktúrákat és a társadalmi normákat hangzásbeli felforgatással kérdőjelezve meg. Mások célja az lehet, hogy megzavarják a hallgató elvárásait, és megkérdőjelezzék a zene és a társadalom bevett konvencióit.
HÍRES MŰVÉSZEK
Néhány neves noise-művész: Merzbow, Whitehouse, Throbbing Gristle, Wolf Eyes, Prurient és Pharmakon. Ezek a művészek a hangzás határait feszegették, munkájukkal magával ragadó és kihívást jelentő hangélményeket teremtettek.
